Kah'mur

[Ixon Kienly]

Háborús, peremvidéki bolygó, változatos klímával, vetélkedő politikai csoportokkal és fegyveres gerillaalakulatokkal. A köztársaság "B" veszélyzónaként tekint rá. Élénk a fegyvercsempészet és a szabályozatlan kivándorlás.

[Ixon Kienly]

*Ahelyett, hogy szépen, jó fizetség fejében megszabadulhattak volna az árutól, mint minden alkalommal, amikor eddig Kah'muron jártak, itt ragadtak a mocsaras, ködös dzsungel közepén. Az óvatlanságuk igen sokba került. Mikor észlelték, hogy a gárdisták a nyomukban vannak, már Bozo gerillái is tudtak róla. Eszüket vesztették, és lőttek mindenre, ami mozog, ahelyett, hogy szép nyugodtan megvárták volna, míg elcsendesednek a dolgok. A gárdisták talán nem találtak volna rájuk az antiszonár ernyőkkel védett rejtekhelyen. Csak hagyniuk kellett volna, hogy Ixonék leszálljanak, megtankoljanak, és átadják az árut. De Bozo mindig túl temperamentumos volt, és a gárdisták megjelenését árulásnak vette.* ~Ennél jobban is ismerhetne már~ *Ixon igencsak zokon vette, hogy régi üzletfele rálőtt. Rosszkedvét csak fokozza, hogy fél órája bokáig érő mocsárban, és orrfacsaró bűzben menetelnek. A Handet kénytelenek voltak hátrahagyni, de ez a bújócska cseppet se volt az ínyére. Keze ügyében tartja Venx márkájú lézerpisztolyát, és a lehető leghalkabban lépdel előre a kacskaringós fák között. Hirtelen megtorpan, és csendre inti társait.*
- Van előttünk valaki - *figyelmezteti őket. Egy pillanat alatt olyan lövöldözés kerekedik, hogy azt se tudja, merre lőjön. Az átlátszatlan ködben sárga lézerlövedékek pattognak a fák között, és míg vaktában lövöldözik, igencsak elmarad a többiektől.*

[Linona Bourg]

*Nincs ínyére a mocsár, sem ez az egész bűzös helyzet. Bolygó. Mindegy. Kienley-nek aztán remek ízlése van... Szerencsére a sisakja tompítja valamelyest a szagokat.
Maroknyi csapatával száll ki a siklóból, amely az űrhajótól szállította őket a talajig, és azonnal ellenállásba ütköznek. Közben a többi sikló is megérkezik, erősítésként, és hármas csapatokba tömörülve indulnak a katonái megtisztítani a terepet. Ő és két fiatalabb tiszt, Jones és Rasha nyomulnak előre a lézertűz közepette, a többiek fedezik őket.
Több irányból is lőnek rájuk, de azt azért ki tudja venni, hogy helyi bűnözők lehetnek.
Jelen esetben nem a gerillákat keresték, a parancsa Ixon Kienley elfogása, így hát dönteni kényszerül.*
- Támadás, tartsátok fel őket! - *kiáltja, majd halkabban folytatja:* - Rasha, Jones, előre - *kezével jelzi az irányt, és reméli, hogy katonái lefoglalják a bűnözőket, amíg ők a nyilvánvalóan menekülő Kienley és szövetségesei után indulnak a mocsárba. Még két csapat csatlakozik hozzájuk, így kilencen hagyják maguk mögött a csatateret. Pár alak észreveszi, hogy kiváltak, de gyorsan lekapcsolják őket, így a lövöldözés zaja lassan elhal mögöttük.
Olyan sokáig menetelnek a párát okádó láp vizében, hogy kezdi úgy érezni, körbe-körbe mennek. Ám műszere, egy karórának tűnő ketyere szerint, amelyre percenként lepillant, jó irányba haladnak. Követik a piros pöttyöket, amik csak ide-oda ugrálnak a kijelzőn. Lehet, hogy elromlott? Nem tesz jót neki a köd. Remélhetőleg Kienley-éket jelzi, nem más szakadárokat. Az orráig is alig lát, úgyhogy mondjuk részéről már ezeket a nyomorult gerillákat is szívesen letartóztatná. Vagy lelőné.
A kijelző megbolondul. Öt pötty előttük. Tíz pötty. Tizenegy. Tizenhat. Tíz. Tizenkilenc.
Aztán felpillant, mert mintha közeledő lépések neszét hallaná.
„Van előttünk valaki.” Szinte suttogás, de meghallja. Sajnos Jones is, aki egyből lőni kezd, amire a csapatot bekerítő gerillák örömmel válaszolnak.
- Mégsem romlott el, igaz? - *Kiáltja vigyorogva Rasha, miközben hatástalanít egy gerillát. Linnek nincs kedve válaszolni, inkább a harcra koncentrál.
Pedig biztos benne, hogy Kienley-t követte. Itt kell lennie valahol.
Körbenéz, egy nőt állcsúcson vág a pisztolya markolatával, aztán könyökkel a földre küldi. Továbblendül, de egy fa törzsét éri a következő lövése. A fa öles törzse mögül még több szakadár özönlik ki, így hát fogja magát, és az ellenkező irányba kezd rohanni, menet közben fellökve valakit, aki akár gárdista is lehet.
Tompa fájdalom nyilall a bal vállába, ahogy egy lövedék a páncéljára csapódik, ő pedig annak a fának esik, ami mögé ezelőtt szándékozott fedezékbe bújni. Leesik a vízben álló gyökerek közé, majd ijedten, levegő után kapkodva igyekszik talpra evickélni, ami páncélban nem a legegyszerűbb feladat.*

[Ixon Kienly]

-A francba, Marvo! Hova lettetek?! Vétel! Vétel! *suttog ingerülten kommunikátorába, ami válaszul csak recseg és vibrál. Valakik zavarják az adást. Ő pedig alighanem besétált a gerillák gyűrűjébe. A tűzharc ideiglenesen elhal. Meglapul egy fa mögött, és néhányszor még megpróbálja elérni társait, sikertelenül, mielőtt két alak táncolna elő a ködből. Mikor a puskacsövek felé fordulnak, ő már becélozta egyiküket.*
-Mi a jó fotont műveltek? Vigyetek Bozóhoz!
*Úgy látszik, itt már nem lesz tárgyalás, mert az egyik szakadár tüzel, Ixon azonban gyorsabb. A másik azonban oldalba kapja, mielőtt társa után küldhetné. A fának dől, és viszonozza a tüzet. Az oldala pokolian éget, pedig csak súrolta a lövedék. Az inge pedig menthetetlen, pedig egy leárazáson vette az Ég-Bolt egyik márkaüzletében. Egy darabig csak zihálni tud, pedig a gárdistákat hamarosan idecsalják a lövések - eszmél rá, és futni kezd. Már amennyire sebesülése, a mocsár meg az ágas-bogas növényzet engedi. Kicsit kacsázik. Egyik kezét az oldalára szorítja, másikban a fegyvert tartja, így nyomul a lehető legmesszebb a két hullától, de vagy a mocsár csalóka a hangok terén, vagy nem jó irányba indult, mert onnan is lövések dörrennek. Megtorpan és fülel, de egy pillanat múlva valaki belefut olyan erővel, hogy arccal a vízben landol. A lehető leggyorsabban a hátára pördül, és támadójára szegezi a fegyvert, aki szintén a földön van. Ixon csak az egyenruhát látja.*
-Ne mozdulj! Maradj szépen a földön! *vakkant rá magabiztosan, pedig épp csak annyival van jobb helyzetben, hogy ő ül. De abban biztos, hogy inkább Bozo haragjával néz szembe, mint hogy elkapják a gárdisták, és Revooltra cipeljék.*

[Linona Bourg]

*Zihálva próbál megkapaszkodni egy vaskos gyökérben, hogy feljebb húzódzkodjon, és féloldalasan, könyökölve próbálja megtartani magát, hogy minél kevésbé terhelje bal karját. Érzi, hogy nem érhette súlyos sérülés, de azért egy nagyobb kék folt biztosan marad másnapra a találat sajgó helyén, mert túl közelről találták el. A fejét is beverte kicsit a fával való találkozáskor, de az sem vészes, a sisak megvédte, amennyire lehetett.
Már épp próbálna rendes fedezéket keresni, ám a kiáltásra megfagy, majd felnéz, és tátva marad a szája – ami szerencséjére nem látszik a sisaktól. Csak a kimeredt, nagy szemei. Tekintete Ixon fegyverére kúszik, majd vissza a férfi arcára.
A parancsot követve nem mozdul, de ijedten jön rá, hogy elejtette a saját pisztolyát. Biztos az esésnél. Nagyon lassan, nagyon óvatosan elkezd körbetapogatni az iszapban baljával, és közben elnéz Ixon mögé, remélve, hogy a férfi majd követi a tekintetét. Nagyon bízik benne, hogy Kienley nem ismerte fel. Vagy hogy jön az erősítés.
Szerencsére a páncélja minden gárdistának egyforma sötét homokszínű, így nincs rajta semmiféle feltűnő, rangot jelző plusz díszítés – eltekintve a Gárdisták címerének színétől, ami az ő karvédőjén fekete, míg az alacsonyabb rangúakén sötét- vagy világosszürke. Amennyire lehet, igyekszik úgy helyezkedni, hogy ne látszódjon, amit nem olyan nehéz megoldania, mivel főleg a címeres jobb karjára támaszkodik.*

[Ixon Kienly]

*Reménykedik benne, hogy a gárdista nyugton marad, míg kicsit összeszedi magát, mert az oldala egyre jobban éget, és a futás is kimerítette, nem is beszélve arról, hogy tetőtől-talpig sáros. De a gárdi persze mozgolódni kezd, ismeri őket, hogy addig nem nyugszanak, míg el nem találja őket valami. De azt is tudja, hogy egy fegyvertelen gárdistát lelőni nem éppen ugyanaz, mint megszabadítani a világot néhány mocsárkukac zabáló, bosszantó gerillától. Hiába gyűlöli mindazt, amit az egyenruha, és talán a benne lévő ember is képvisel, előérzete visszatartja attól, hogy meghúzza a ravaszt. No meg egy újabb lövés csak jeladás lenne a többieknek*
-Á-á-á! *szól rá, és csettint a nyelvével. Majdnem hátranéz, de aztán elvigyorodik* -Trükkös kis gárdi vagy, de ezt azért nem veszem be! Fel a kezekkel! *int fegyverével, majd végignéz rajta, felméri helyzetüket. Éppen utasítaná, hogy rúgja odébb a fegyverét, bárhol is rejtegeti, de hangok hallatszanak a közelükből. Alighanem egy csapat szakadár. Ixon csendre inti az ismeretlen gárdistát, egy fatörzsnek lapul, és imádkozik, hogy ne a köztársaságiak legyenek. A ködön át felrémlik három alak, meg még kettő. Már távolodnak, amikor Ixon kommunikátora berezonál.* - ....brzzzz nem tudjuk...brzzz vétel! A hajó...brzzz!
*A mellkasához kap, de már késő. A sok recsegés mellett ráadásul alig érti, hogy Marvo mit üzenhetett neki. Előbb bosszankodva a gárdistára néz, mintha ő tehetne az egészről, majd nagyon-nagyon lassan megpróbál kilesni a fa mögül, hogy vajon észrevették-e*