Post by Ixon Kienly on Apr 14, 2007 12:28:10 GMT
Szeles, száraz, forró és homokos vidék. Fel-le, fel-le, homokdűnék, míg a szem ellát. És annál még sokkal tovább. Bármerre indulsz, előbb- utóbb megsülsz és szomjan halsz. Vagy a homok mélyén megbújó férgek és egyéb ocsmányságok végeznek veled. Ha szerencséd van, találsz egy oázist, ahol damarok tanyáznak. Vagy legalább egy karavánjukkal összefutsz. Az ember nem is gondolná, hogy ilyen sokan vannak. Színes, díszes ruháikat, kendőiket, sátraikat rejtély, hogy miből készítik, talán furcsa, teherhordó állataik szőréből. De tény, hogy mesterei a szövésnek. Nem bíznak az idegenekben, pláne nem olyanokban, akiket űrhajón láttak érkezni. De még mindig barátságosabban viseltetnek irányukba, mint a dzsungellakók. Egy-kettő közülük megérteti magát a közös nyelven, némi mutogatás segítségével. Így néha nyélbe lehet velük ütni egy üzletet, vagy szívesen elkísérnek egy oázisig, megmutatják merre kell menned, mivel kiváló az irányérzékük. Na persze csak akkor, ha érdemlegesnek tartanak rá, és fizetsz nekik…