Victorious Eagle

[Sirac Ogder]

Tisztában vagyok a dolgommal, százados. *Kissé fennhangon ejti ki az utolsó szót, mert ostobának tartja ezt a kitudjahonnanjött nőt. Idegesen hátrasimítja tökéletesen lelapított haját, és mély levegőt vesz, hogy ne kezdjen el üvöltözni. Szerencsére erős az önkontrollja, de életében először talán olyan történik, mint soha: egy ér kezd el lüktetni a tarkóján, nem is kicsit.* Nem életekről van szó! Áh! Hány sikeres felderítést mondhat el az Impossible Handdal kapcsolatban?

[Linona Bourg]

- Remek, ez igazán nagyszerű! *Csak úgy csöpög a gúny a hangjából. Mélyet szippant a dohányból, és megmasszírozza kicsit a halántékát. A hadnagy megjegyzésére aztán már az ő agya is kezd elborulni. Meg sem próbál suttogni.*
- Az előmenetelem miatt majd inkább én aggódom, köszönöm szépen. Mindenki tudja, miért éppen minket bíztak meg a hajó kézre kerítésével. Mert mi vagyunk a legjobbak. Senki másnak még csak a közelébe sem sikerült jutnia. *Elfelhősödik egy pillanatra a tekintete.* Őszintén remélem, hogy nem kell majd megtudnia, hogy mindig életekről van szó.
*Azzal sarkon fordul, és mielőtt még fizikailag is tudatosítaná Siracban, ki parancsol, elviharzik az irodája felé.*

[Sirac Ogder]

~Hol érdekel engem az előmenetele!~ *Zsörtölődik magában.* Az lehet, de ha ezt a lehetőséget elszalasztjuk, megint utána fogun kajtatni! Itt nem csak életekről van szó, százados! A Hand...
*Nem tudja befejezni, mert a komlinkjén a piros kommunikációs csatorna kezd villogni. Meghökkenve húzza ki, és kapcsolja be.* Tessék.
Hadnagy, a yppacről vagyok, azonnal továbbítsa az üzenetet parancsnokának. A Hand felszállni készül. Vagy megneszeltek valamit, vagy pedig épp indulni készülnek...
*Sirac fogcsikorgatva ment Lin után, fél perc alatt utól is érte.* Százados! *Áll meg mellette.* A Hand távozni készül. Most tájékoztattak. Perceken belül felszállnak. *Arcán mintha az "én megmondtam" tekintet ülne.*

[Linona Bourg]

- Végülis a kajtatás a dolgunk! *Kiált vissza a válla fölött a hadnagynak. Az irodájába lépve aztán kicsit lehiggad, és pár percig a homlokát masszírozza - amíg szinte menetrend szerint meg nem érkezik Sirac.*
- Igen? *De már tudja, mi következik. Dühös magára, de most főként inkább mégis Siracra dühös, már csak az "én megmondtam" tekintet miatt is.*
- Rendben, akkor hagyják őket elmenni, és kezdjék el kiszámítani a haladási irányukat. Ó igen, és kérjen jelentést a yppaci Gárdistáktól. Tudni akarom, ki hagyta el a hajót és ki szállt be, és hogy mit csináltak a bolygón. *Ezután összeszorítja a száját, és igyekszik nem kimutatni a dühét.*

[Sirac Ogder]

*Egészen szűkre húzza össze szemeit, csupán két vízszintes vonallá keskenyedik a látótere.* Nagyon téved, százados. *Csóválja meg a fejét, és olyan hangon beszél, mintha mindne dühe elpárolgott volna. Közöny és lenézés veszi át a helyét.* Az a dolgunk, hogy elkapjuk a körözött bűnözőket és lopot hajókat. Ha időt akar húzni, esetleg ajánlhatok önnek egy cirkáló járőrhajót is.
*Hiába első tiszt a hajón, túl messzire ment. Nem lett volna szabad bírálnia parancsnoka döntését.*
Hagyjuk őket elmenni! *Emeli égnek a kezeit, mintha az éghez fohászkodna.* ~Úristen, hová kerültem.~
Azonnal lekérem Önnek, parancsnok. *az utolsó szava érdekes hangsúlyt hordoz magában.*

[Linona Bourg]

*Összefonja maga előtt a karjait.*
- Nem ismeri fel az iróniát, ha hallja, hadnagy? *Kezdi nagyon megutálni ezt a melót. És még csak az elején vannak. Sóhajt, és ő is összehúzza a szemeit.*
- Kicsit messzire ment, nem gondolja? *Villámgyorsan Sirac előtt terem, és bár a másik magasabb nála, szigorú arca ilyen közelről rettentő félelmetesnek hat. Egy ujjal sem ér hozzá, de a férfi már benne van Lin hideg aurájában.* Ide figyeljen. Kétlem, hogy a bolygón lévő Gárdisták bármit is tehettek volna, túl kevés idő volt ahhoz, ha már most távozni akarnak. Még így is jobbak az esélyeink... És különben sem tudom, miért kell magyarázkodnom magának, amikor simán megtehetném, hogy minden szó nélkül azt csinálom, amit jónak látok, nem kérve ki mások véleményét. *Dohogva visszatér az asztala mögé, és nagyon-nagyon szívesen beszélne most Hu-val.*

[Sirac Ogder]

- Természetesen felismerem, százados, de csak... *elhallgat, nem mondja végig. Elvégre azért katona, hogy betartsa a szabályokat, így nem fog leállni vitatkozni a feljebbvalójával.
Érzi Lin dühét, de cseppet sem törődik vele. Végigsimít hegyes fülén, és vigyázz állásba vágja magát.*
- Megértettem. *bólint hűvösen. Arcát is elrendezte, igyekszik nem mutatni, mennyire lenézi a nőt.* Leléphetek, százados? *kéri ki az elmeneteli engedélyt.*