Victorious Eagle

[Sirac Ogder]

A gárdisták egyik csillagrombolója a sok közül.

[Sirac Ogder]

*Frissen, kipihenten sétál végig a hajó egyik folyosóján. Elaludt a délutáni edzés után, és erre nem számított. Így lemaradt a közös vacsoráról, de nem egyszer fordult már elő, hogy késő este jutott eszébe enni indulni. Halk, nesztelen macskalépteivel gyorsan közeledik a kantin felé.*

[Jabari Qustro]

*Délutáni edzés? Neki? Ugyan... amíg nincs semmi akció, mi vérre menne, ő bizony ki nem mozdul a kabinjából. Na jó, ha megéhezik, vagy megszomjazik, esetleg valami kellemes nő társaságára vágyna... ezek mind-mind azok a kis dolgok, amik kicsalogathatják az ő kis kabinjából. Jelen pillanatban az éhség a ludas, hogy kikecmereg.
Kitárul az ajtó, ő pedig nyúlászkodik egyet... ébenszín fülében megcsörrennek a fülbevalók, néhány hosszú ezüstös tincs borostyánszín szemébe lóg. Na igen, fülbevaló, hosszú haj, na meg az általános hozzáállása nem teszo őt a felettesek kedvencévé. Ami miatt maradhatott eddig is, annak azaz oka, hogyha elszánja magát, vagy ha felhergelik, akkor nagyon jó tud lenni. Nagyon-nagyon jó. Ha mindig ilyen tempóban vinné, már magasabb rangot is elérhetett volna... na de mi is az általános hozzáállás Jabari számára? "Ráérünk arra még..."
Az egyenruha is csak azért van most rajta, hogy a kantinban ne szúrjon szemet, túl lusta vesződni az idegeskedő felettesekkel... őt csak ne macerálják.*

[Sirac Ogder]

*Nesztelenül rója a folyosókat, nem is sejtve, hogy Jabari pár kanyarral mögötte ugyanazt a célt akarja elérni. Halkan fütyül, szinte némán, csak a levegőt engedi ki. Elf-füleinek köszönhetően azonban meghallja a hátulsó neszeket: megáll és fülel.*

[Jabari Qustro]

*Ő teljes nyugalommal halad a folyosón. Elvégre mi a legrosszabb, ami történhet? Megtámadják a kabinok részlegét? Akkor legalább egy kis izgalom férkőzne a mindennapokba. Elvégre mostanában az ég világon semmi se történik, mi igazán irritáló. Szerinte. Bár legalább átaludhatja a napot, ellátogathat néhány más bolygóra, na meg ilyesmi.
Épp befordulna az egyik folyosón, mikor kellemes gondolataiból léptek zaja üti meg... mik hirtelen halnak el. Halványan felvonja szemöldökét, majd végül is elhagyja eddigi "rejtekét".
Neki háttal egy másik gárdistát pillant meg, legalábbis ruháiból erre lehet gondolni. Jabari nem szívbajos, nem ránt fegyvert, vagy ilyesmi. Bár reménykedett, hogy illetéktelen egyed, de a sárcról nem ez rí le.*
~Hm... pedig már reménykedtem, hogy valami behetoló. Ilyen az élet...~

[Sirac Ogder]

*Megfordul, és Jabarit látja maga előtt. Kapcsolatuk abszolút szakmai, ha öt mondatnál többet beszéltek életükben, sokat mondok. Feltartja kézfejét, mely a szokásos gárdista üdvözlés (a kisujját és a gyűrűsujját összeszorítja, a középső és a mutatóujját szintén,) V alakot formázva így a kézfejéből. Ezt szinte mindenki, reflexszerűen alkalmazza már.*

[Jabari Qustro]

*Mikor megforul, végre Jabarinak is leesik, kivel van dolga. Sirac vagy ki... már az is szerencse, hogy beugrott Jabarinak a fiú neve, szinte érezhetné magát megtisztelve... már ha tudná, hogy ez megtiszteltetés. Mások ezt alapnak veszik. Nála ez különleges dolog.
Jabari a mai napig nem érti, minek kell még ez a hülye belsőköri köszönési mód is. Nem lehetett volna egyszerűen csak egy pacsival, vagy egy "hali"-val lerendezni? Dehogy, az túl egyszerű lenne a kis túlbuzgó gárdisták hadának.*
- Neked is Sirac, neked is...
*Legyint a dologra. *

[Sirac Ogder]

*Apró szemöldökrándulással fejezi csak ki nemtetszését, ha Jabari nem partner benne, ez van. Nesztelenül megfordul, és folytatja útját a kantin felé - nem tudja, társa merre tart. Inkább elgondolkodik a fiú viselkedésén, ő már csak az a filozofálgatós típus marad.*

[Jabari Qustro]

*Volt egy olyan sanda gyanúja, hogy Siracnak nem fog tetszeni, hogy egy kézrándítással letudja a dolgot. De hogy annyira felhúzza magát, hogy szépen hátatfordít és továbbáll? Annyira azért nem mardossa a lelkiismerete, hogy utána szóljon és esedezzen a bocsénatért... ugyan, az nem ő lenne.
Végül is követi Siracot, elévgre egyenlőre nagyon egyfelé tartanak. Esetleg ő is épp a kantinba tart? Nem kajált volna a többiekkel? Elgondolkodtató, hogy jelen helyzetükben ezt most áldásnak, vagy átoknak vagye.*

[Sirac Ogder]

*Rányomja kezét a hololeolvasóra, és belép az étkezőbe. A fények kigyúlnak, és két droid rögtön szolgálatkészen a konyha felé veszi az irányt, hogy terítéket hozzon a katonának. Jabarival nem törődik, nem is sejti, hogy úticéljuk egy és ugyanaz.*

[Jabari Qustro]

*Ő csak szépen, öregesen halad, miközben azon gondolkozik, hogy milyen szomorú dolog az, hogy ő jelen pillanatban nem egy illetéktelen behatoló, aki fel tudja venni mások alakját. Eleve gyanús lenne, elébgre nem köszönt normálisan, aztán meg végig Sirac háta mögött halad... bár fordított esetben ő se lenne annyira szívbajos, hogy azonnal agyonlövi a másikat, na de azért nem engedné, hogy a háta mögött kullogjanak. Oké, lehet Sirac annyira már tájékozott, hogy jómaga nem éppen egy mintakatona és ezért hagyja rá a dolgot.
Még időben belép az ajtón, mit Sirac nyitott neki a kantinba. Na igen, jól tippelt, a srác is ide tartott.*
~Hát ez már vészes... ennyire unatkoznék, hogy ilyen idióta dolgokon járjon az eszem? Azt hiszem közeleg a világvége.~
*Kipécéz magának egy kellemes kis asztalt, majd helyet foglal. Hogy tökéletes legyen az öszkomfort, még kis ablakokat is elhelyeztek a kantinban, hogy kilássanak a csodás világűrbe. A szomorú az, hogy ez nem éppen nyűgözi le Jabari barátunkat.*
~Sok-sok fényes pont, minek ha a közelbe megyünk megnőnek és megégetnek... hú, de király.~

[Sirac Ogder]

*Nem néz hátra - érzi, ogy Jabari az. Talán a láthatatlan antennái memorizálták a férfi rezgéseit, mely egy sima embernek nem menne, de egy elfnek igen. Amiről ugye ő nem tud, sokan hülyének is tartották a kisiskolában. Talán ezért féltek tőle ennyien? Hiszen szelíd, visszahúzódó fiúcska volt, alig beszélt.
A droid elé viszi a tálcát, a frissen sült húst és a köretet. Mielőtt enni kezdene, eszébe jut az otthona és hirtelen vágyódni kezd a szülei után. Ez is ritkán van.*

[Jabari Qustro]

*Jabariról úgy tűnik, mintha ő nagyon belemerült volna az űr adta panorámába. A valóság nem éppen ez. Nevezzük inkább bambulásnak. Családjára már nem is gondol. Felsőbbosztálybeli elhivatott idiótáknak gondolja őket, akik mindent megtettek és máig megtesznek azért, hogy ne nézzék ki őket. A sötételfeket nem tartják sokra. Elkönyvelték őket nagyon gonosz, nagyon álnok és nagyon... nagyonnak. Rossz értelemben. Jabari kicsi korában már beleunt abba, hogy a jófiú játssza. Gárdistának ment... azért, mert nem igazán volt más választása, szülői seggberúgdosás, na meg felidegelte az, hogy apja közölte vele, hogy semmire se képes... még hogy nem képes semmire. Ő teljesítette a legjobban a gárdistáknak szánt vizsgát azon évben, mikor felvették. Utána... na utána visszatért az általános életviteléhez. De hogy miért tűnik ilyen életuntnak? Hm... ő se tudja.
Végül is a gyomorkorgása hívja fel rá a figyelmet, hogy talán neki is be kéne szereznie valami kaját, nem csak ábrándozgatni.*

[Sirac Ogder]

*Lassan enni kezd, pedig nem éhes. De ez létfontosságú dolog, így elkezdi legyűrni a párolt Yarkwykot. Unottan szurkálja villájára az ovális, puha narancssárga zöldségeket. A húst egyelőre hagyja.*
~Bourgot rég nem láttam. Mi lehet a századossal?~ *Gondolkodik magában. Egy hete nem hívott össze semmilyen gyűlést vagy megbeszélést, mintha eltűnt volna a fedélzetről. Senki sem látta...*

[Jabari Qustro]

*Halál nyugodtan odabattyog, drága androidok kiszolgálják, ő pedig visszamegy a helyére. Sirac nem is ül tőle annyira távol. Fél szemmel látja, ahogy tizedeskénk szenved a csúnya és gonosz zöldségek hadával, Jabari eközben rögtön a hússal kezd. Ha egy-két zöldséget megeszik, akkor az már világnapnak számít.
Végül elkezdi irritálni a csönd. Márha csöndnek lehet nevezni a villák és kések halk csörgését, a droidok zörgését, a gyomrok korgását... tehát, lehet meg kellene szólítania Siracot. Pff. Na de miről beszéljenek? Hogy milyen izgis lehetett a délutáni edzés? Na ne.*
- Bourgot is rég láttam errefele...
*Még eszébe jutott, hogy tehetne néhány plusz megjegyzést, mint például, hogy elutazott valami melegebb helyre, hogy feloldja azt a jég szívét... de inkább nem.*