Ixon Kienly hajója, ez a szürke jószág talán arról ismerhető fel, hogy kissé rozogának tűnik. De azért az feltűnhet, hogy sötétített, hőálló, fényszűrő ablakokkal rendelkezik, amik kívülről tükörnek is használhatóak - nem utolsósorban. Amúgy szépen políroztatott, látszik, hogy törődnek vele, és a tűzereje se semmi. És akkor még a sebességéről nem is beszéltünk. Nem véletlen kapta ezt a nevet: szinte lehetetlen elkapni! Az ember ki se nézné belőle mire képes... Ahogy gazdájából se. Fedélzetén három kisebb és egy nagyobb kabin kapott helyet. Ez kizárólag a mindenkori kapitányé. (Vagyis jelenleg Ixon lakik benne.) A folyosók amúgy elég alacsonyak és szűkösek, dehát ez van, ha az ember négy kabint, egy kicsi meg egy nagy raktárat, és egy szerelőfülkét tart fent. Az irányítófülkében három biztonságosnak mondható fotel várja a kapitányt és "seregét". Itt minden tele van kijelzőkkel, gombokkal és kapcsolókkal, még a plafon is, szóval jobb ha nem nyúlsz semmihez, mert a kapitány ideges lesz... Amúgy a világítással állandóan bajok vannak, szóval általában alig világít némi fény, ez még nehezebbé teszi a folyosón való közlekedést. De a Hand lakói gyorsan megtanulják szeretni drága otthonukat. ^^
"Welcome to a world where the air I breathe is mine
Nothing to overwhelm me and nothing to cloud my mind
Be anyone, do anything I'd ever want to try
Time doesn't exist here, I will never die"
*Marvo bólint, majd mutatva az utat Rückseenek elindul Ixon drágasága, az Impossible Hand felé. Nem tartja szükségesnek a további fecsegést. Szemöldökei összehúzódnak, jelezve hogy figyel és igencsak éber állapotában van, ha netalán a nő próbálkozni akarna valamivel. Mikor a hajó oldalához érnek, előre húzza puskáját, és szabad, méretes tenyerével háromszor megpaskolja a gépet. Aztán vár egy kicsit, és még egyszer. Utóbbi talán azt jelenti: "Hé fiúk, egy vendéget hozok!" Mindenesetre nem érkezik válasz, ami kissé aggasztja is a yppaciont, de ez nem látszik rajta. ~Úgy látszik se a kapitány se a kölyök nem ért még vissza~ Közben lenyílik a rámpa, odabent búgva halvány fény pislan.* -Előre, majd balra *adja ki a nőnek, és ha netalán nem akarna előre indulni, egy övre csatolható lámpát nyom a kezébe.*
Az a szép a kopaszságban, hogy hallani a hópelyheket.
*Egyelőre nem áll szándékában meglovasítania a Handet. Miközben lépdel a rámpán, egy pillanatra megszédül, és a fejéhez kap. A szorongató takaró emléké még élénken benne él, és a lila foltok egyre sötétebbé válnak a nyakán.* Elnézést. *Simít végig tarkóján, és megy arra, amerre Marvo mutatja.* Öné a hajó? *Néz kérdőn a Yppacionra. Közben a lámpát is elveszi, és négyzetcentiméternyi pontossággal tapogatja le a Hand minden részét.*
*Megtorpan, amikor látja, hogy Rücksee a fejéhez kap, majd szorosan mögötte marad. Puskával a hátában csak nem próbálkozik semmivel, még ha trükkös nőszemély is. Persze nem akarja, hogy vendége kényelmetlenül érezze magát, mert az emberek olyankor szoktak elkövetni mindenféle ballépéseket hirtelen felindulásukban, úgyhogy megkérdezi* -Minden rendben? Kicsit szokatlan ez a sötét. Odabent majd fényt kapcsolunk. Nem akarom, hogy bármi panasz felmerüljön a későbbiekben az áru minősége vagy ára miatt...*bizony, valóban tisztességes üzletet ajánl. Maximum majd egy kicsit fogja felvinni az árat, elvégre a nő úgy tűnik bármit hajlandó megadni érte... De ezzel mindenki csak jól járhat. A hajós kérdésre csak annyit felel* -Vannak társaim. *ezzel finoman jelezte, hogy nincs egyedül, de bővebben nem köti az orrára. Kis séta után megáll, lenyom egy ajtónyitó gombot, mire felpattan a kis raktár ajtaja és mesterséges fény gyullad odabent* -Erre tessék.
Az a szép a kopaszságban, hogy hallani a hópelyheket.
*Még egyszer megdörzsöli a lila foltokat.* Persze, rendben vagyok, csak történt ma egy kis balesetem. *Esze ágában sincs kitálalni arról, mennyire figyelmetlen volt a lopott hajón.* Cseppet sem zavar a sötét. *Fordul hátra, és egy pillanatra Marvo szemébe néz, így bizonyosodva meg a háta mögött sétálgató férfi szándékairól. Mindenesetre tüskéit kiengedi a kézfejein. Továbbra is fixírozza a hajót, és elgondolkodik hányan és milyenek lehetnek azok a társak. Vajon űrkalóz létükre milyen a jellemük? Nem ártana kipuhatolni, ha esetleg ők is betoppannának. A hirtelen támadt fény hatására szeme elé kapja kezeit, és csak aztán veszi szemügyre a helyiséget, miután szeme hozzászokott a hirtelen jött világossághoz.*
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -
*Elmosolyodik a válaszon és a nő határozottságán. Hiába, tetszik neki, hogy ilyen merész. De az is látszik, hogy még fiatal. Még nem látott mindent, és ma is megtapasztalt valami komolyat. Marvo vet egy pillantást a csúf lila foltokra. Persze nem firtatja, csak amolyan marvosan biccent egyet* -Szerencse, hogy ez a "baleset" nem lett végzetes. A sebek pedig lassan tapasztalatokká érnek. *beljebb sétál a fülkébe, mely nem nagyobb egy mosdónál, de tele van zsúfolva kacatokkal. Odébb rúg néhány papírdobozt, és rövid kutakodás után egy fémdobozkát emel le a polcról. Furcsa jeleket véstek bele,valami ősi kultúra írása lehet. Érdektelen. Csak egy dísztárgy.* -Nos kisasszony, eljött az idő, hogy megfontolja, mennyit is ér magának eme ritkaság*Kocogtatja meg a dobozt. Mielőtt azonban kinyitná, prüttyögni kezd a kommunikátora. Megforgatja szemeit, és leemeli övéről. Nem számított rá, hogy épp üzlet közben zavarják. Lefogja a hangszórót, hogy ne legyen olyan zavaró, majd átnyújtja a dobozt és várakozóan néz a nőre*
Az a szép a kopaszságban, hogy hallani a hópelyheket.
*Csábosan elmosolyodik, Hű de nem bízik Marvoban! Tapasztalatlan, ez tény, de ugyanakkor furfangos is.* Reménykedem, hogy nem maradandóak. Nem megy a szemem színéhez. *Kacsint. A helyiséget jól szemügyre veszi, semmit nem hagy ki. A dobozt látva felcsillan a szeme.* Nos, az attól függ, mi van benne. Nem kérhetem, hogy kipróbálhassam, hiszen akkor meg is szökhetnék vele. Ez a Zavar por lényege. De szükségem van biztosítékra. *A kommunikátort hallva tapintatosan elfordul - ha Marvo akar, beszéljen.*
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -
*Marvo eltűnődik, mintha meg is felejtkezne a kommunikátorról kicsit. A jelzőhang elhallgat. Nem csodálja, hogy Rücksee ilyen gyanakvó, ő ugyanakkor nem feltételezi, hogy el akarná lopni a port. Biztosíték pedig jár a vevőnek. Pláne a rokonlélek vevőnek.* -Lenne rá megoldás. Mégpedig egy harmadik egyed. *nem véletlenül használja az egyed szót, bár a nő még nem tudhatja mire gondol. Az átlagember pedig nem is gondolná mi minden akad egy punk-kalózhajón...* -Velem fáradna? *kérdezi, és ezúttal maga indul előre, hóna alá csapva a dobozt és gondosan bezárva az ajtót, nehogy a nő bármi mást megkívánjon odabentről. Ezután maga indul előre, ezúttal a vezérlőfülke felé kalauzolva vendégét. Ott aligha tehet kárt. A hajót nem is lehetne ellopni, még ha valahogy sikerülne is feltörni Marie-nak, a hajó mesterséges intelligenciájának kódjait, egy igen fontos alkatrész jelenleg Ixonnal és Rane-nel kocsmázik valahol...*
Az a szép a kopaszságban, hogy hallani a hópelyheket.
*Morfondírozik egy kicsit.* De hát ki az, aki bevállalná ezt? *Tárja szét karjait. Persze követi Marvot, a kései is kéznél vannak, nehogy elcsalja valahová... Tréfás ez a kölcsönös bizalmatlanság Szemrevételezi a fülkét ajkait halk füttyentés hagyja el.* Csinos darab. *Néz körbe.*
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -
*Eszébe jut, hogy Ixon mennyire örülne ennek a bóknak, és halvány mosollyal megnyomkod pár gombot* -Örülök ha tetszik, mert egy ideig kettesben hagynám önöket... *jelenti ki, és súlyos pillantással hozzáteszi* -Ha nem gond. Hogy kölcsönösek legyenek a feltételek, a fenti képernyőn nyomon követheti merre tartok, és ha a gyanú legkisebb jele is felmerül önben, szabadon távozhat *int az ajtó felé fejével. Persze a port magával viszi. Már csak azért is kapóra jön a séta, mert így beszélhet a kapitánnyal, aki valószínűleg igen türelmetlen már... De Rücksee előtt nem akarta fogadni a hívást* -Marie, figyelnél kérlek a vendégünkre, míg leugrom az aknába? *szól felfelé pislogva, majd ha Rücksee elfogadta a feltételeket, rámosolyog, és fütyörészve elindul* -Hozom az alanyt! *és hallótávolságon kívülre érve nyúl is kommunikátoráért*
Az a szép a kopaszságban, hogy hallani a hópelyheket.
Kettesben? *Mikor meghallja a kölcsönös feltételeket, bólint.* Remek, így már tetszik. *Felméri az ajtó és a közte lévő távolságot, bólogat közben nagyokat.* ~Marie? Hehe.~ Várom! *int Marvonak, és kényelmesen elhelyezkedik a kapitány (történetesen Ixon) székében.*
*Rücksee valószínűleg tecnikabuzi férfiaknak hiszi a legénységet, amiért női nevet adnak féltett kis hajójuknak. Persze ez nem véletlen. Marie a hajó lelke. Amint a lány elhelyezkedik, kellemesen dallamos női hang szólal meg a feje fölül* -Üdvözlöm a fedélzeten. Elfogadna egy italt? *szép lassan bárszekrény fedi fel magát egy oldalsó zugban. Közben Marvo halad a folyosókon, bemegy egy ajtón, majd le egy létrán. Odalentre nem ér el a kamera, de a feje búbja néha kilátszik. Rücksee nem hallhatja, de az alábbi párbeszéd zajlik a kommunikátoron.* -ITT A KAPITÁNY! VÉTEL! MARVO! Mi a fészkes foton van már? -Nyugi főnök, épp üzletet bonyolítok. -Üzletet? Még ilyenkor is üzletelsz?... Rane, rázd már le ezt a szakadt kölyköt!... *recsegés* -Kapitány? Vétel. - Én. Vétel. Ha 10 perc múlva nem vagy a hajón, én esküszöm elrepülök nélkületek! Alkatrész nélkül is, ha kell! Vetted? -De Ixon, éppen azt mondom... -VÉGEZTEM! *megszakad. Marvo vállat von, és kutat tovább a padló alatt*
Az a szép a kopaszságban, hogy hallani a hópelyheket.
*Türelmesen üldögél, közben a karfán dobol körmeivel. Nem tudja mivel gyorsítani az időt, sajnos. A hangra összerezzen, körbenéz.* Öhm... Marie? *Kérdezi félszegen, és keresi a hangszórót. A bárszekrény előbukkanását követően Rücksee észreveszi a pár üveg piát, és egy külön rekeszben citromkarikákat.* Köszönöm, ezt most inkább... kihagynám. *Csóválja meg a fejét. A beszélgetést természetesen nem hallja, nagyot sóhajtva bámul ki a plexiüvegen.*
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -
-Szolgálatára *feleli készségesen a mesterséges intelligencia, majd felajánl még pár dolgot, például zenét, videojátékokat és a holonet megtekintését. Kis holoképernyőt vetít ki a nő elé, amin nem nehéz eligazodni. Mindeközben a leszállópálya felé két alak tart. Az egyik meglehetősen ideges, hosszú köpönye csak úgy lobog utána. A másik a nyomában, de hirtelen megtorpan és mintha kiabálna.(Ixon, te barom, a konfúziógenerátor!) Az első visszafordul, valamit a markába nyom (pénzt), legyint, majd tovább halad a Hand felé. Olyan határozottan, mintha csak az ő hajója lenne. De akár még el is sétálhat mellette... Marvonak nyoma sincs, csak pár kipakolt holmi jelzi, hogy még mindig odalent lehet.*
*Rücksee mindent visszautasít. Nem akar hozzányúlni semmihez, hátha Marvo meggyanusítaná valamivel, amit el sem követett. Nem kockáztathatott, kellett neki az a Zavar por. Kipillantott a nyitott ajtón, és észrevett egy idegesnek tűnő alakot. Felhorkantva nevetett egyet, és visszadőlt a párnázott székbe.* Gyerünk mááár...
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -