Az Impossible Hand

[Rücksee]

*Kényelmesen elhelyezkedik az ülõalkalmatosságon, úgy várja, hogy Ixon gitározzon neki. Meg sem fordul a fejében, hogy a kapitánynak bármi köze lehet az Aspatronhoz, vagy mikor is gitározott õ ott... A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- A második napon léptek fel, de sajnos mi már délután beittunk. Egy ideig próbáltunk elkacsázni a nagyszínpadhoz, de végül csak a tengerig jutottunk. Mire valamennyire kijózanodtunk, már rég nem õk játszottak. Persze valamennyire hallottuk õket, de nem sok minden maradt meg abból a pár órából.
*A gitáros megjegyzésre értetlen arcot vág.*
- Azt sem tudom, ki volt a gitárosuk. Nem követtem akkor figyelemmel ezeket a híreket, lekötött a vívás meg a versenyek, az egyetem... *csóválta meg a fejét. A bugyis részre lesüti a szemeit.* Lehet akkor énekelnie sem kellett volna *néz oldalra. Nagyon nem büszke arra az idõszakra az életébõl, de sajnos volt pár férfi az életében, akiknek csak reggel tudta meg a nevét. Bár ez a fesztivál pont kivétel volt ilyen tekintetben.* Tudod, a fesztiválon azért gyakran italoztunk. *teszi hozzá.*

[Ixon Kienly]

*Furcsa arckifejezéssel hallgatja végig Rückseet, és ez fõleg annak szól, hogy nem tudja elhinni, hogy a nõ nem hallott az Aspatron Haragjáról. Mármint az új gitárosok csatlakozása után. Ixonnak ugyanis nagy szerepe volt benne, hogy a banda egyáltalán híressé (majd hírhedtté) vált. "Azt sem tudom ki volt a gitárosuk". A mondat felér egy tökön rúgással. Úgy látszik, Rücksee ért ehhez.*
-Le mertem volna fogadni *bólint az italozásra. Sokkosnak tûnik. Nem kifejezetten azért, mert valamikor évekkel ezelõtt talán könnyedén lehúzhatta volna a bugyit a lányról. Az is lehet, hogy ugyanúgy orrba verte volna, mint mostani találkozásukkor. Inkább azon gondolkozik, miközben borostáit vakargatja, hogy elmondja a tényeket, vagy hallgassa el örökre rocksztár karrierjét és bukását.*
- Azt mégis tudtad, hogy meghaltam *veti fel.*- Vagy az egy józanabb korszakod volt? *nem akar szemrehányó lenni, ezért elmosolyodik. Ha pont õ kezdene el köveket dobálni másokra, megállna a világ. Mégsem tud napirendre térni a dolog felett, hogy a nõ ilyen vad életet élt, miután elváltak. Nem is vár választ, még a végén olyan következtetéseket vonna le, hogy õmiatta történt mindez. Ha egy nõ nem érte õrül meg, akkor tõle. *
- Az a fesztivál nekem megvan az elejétõl a végéig. Mintha csak tegnap lett volna. Pedig hidd el, a vip szektorban senki sem szenvedett hiányt alkoholból...

[Rücksee]

*Rücksee tényleg nem tudja, mirõl lehet szó. Volt egy - két banda, akik a mai napig a kedvencei, de a tagokról csak nagy vonalakban követte a híreket. Nem az a típus volt, aki napra készen tisztában volt azzal, hogy a dobosnak mikor születik meg a negyeidk gyereke és az énekesnek épp ki az aktuális barátnõje.*
- Mi bajod van? *kérdezi végül* Olyan fura arcot vágsz. Ha nem ismernélek, azt mondanám még az élettõl is elment a kedved.
*A halálesetre összeborzong.*
- Tisztán emlékszem arra a napra. *mondja csendesen* Valami hülyeséggel szenvedtem a sulihoz, de meguntam és kapcsolgatni kezdtem a tévét. Elcsíptem egy mondatot és a híradón hagytam. *Összeszorul a torka az emlék hatására, inkább nem folytatja. Végigbõgte a délutánt. Akkor még Tonyval volt... Pótléknak tökéletesen megfelelt.*
- Az pont egy nagyon józan korszakom volt. Az edzõm *keserû horkantás* letépte volna az arcunkat, ha iszunk. Nem mondom, hogy soha, de ritkán ittunk. Mi közöd neked a Kaa - Zantiphoz? *csóválja értetlenül a fejét.*

[Ixon Kienly]

*Azért ez is jellemző. Ixon egy fesztiválra emlékszik pontosan, ami csak akkor volt fontos, ott a jelenben. Rücksee pedig a napra, amikor Ixon Kienly elhitette a világgal, hogy meghalt. Nem mer megszólalni, mert megérzi a dolog komolyságát. Fogalma sincs, mire gondolhatott, vagy mit érezhetett a lány. Megkérdezni pedig nincs mersze. Hányszor érzett rá kísértést, hogy valahogy üzenjen neki... de azonnal a nyomára bukkantak volna. Aztán szép lassan megtanulta, hogy az egyetlen módja az üzeneteknek, mind Rücksee, mind apja felé, ha bekerül a médiába. Volt idő, amikor egy nap több ilyen "üzenetet" is volt szerencséje elküldeni. Megint túlságosan mélyen a múltba merültek. Kutat valami után, amivel elterelheti a témát.*
- Vívás... lefogadom, hogy szétkaszaboltad pár nagypofájú srác seggét *bókol, mikor meghallja a kérdést. Megint elhallgat, és furán félrehúzza a száját. Ujjai az ölében fekvő gitárra csúsznak. Maga sem hiszi el, hogy megteszi. Maximum majd nem beszélnek erről. Hirtelen játszani kezd, de alig pár hang, és mielőtt felismerhetővé válna a dallam - az Aspatron Haragjának egyik slágere - már abba is hagyta. Felnéz a nőre, és belekapaszkodik a tekintetébe*
- A Kaa - Zantip. Hát... Én is ott voltam. Az Aspatron gitárosa új fiú volt. Úgy hívták, hogy "Aspa X", vagy simán "X"... *megköszörüli a torkát, és elkapja a tekintetét. Nem, ez nem megy neki. Jobb, ha nem ad okot rá, hogy Ranehez hasonlóan Rücksee is halálra cikizze ezzel.* - Egy haverom volt *hazudja sietve*

[Rücksee]

*Néhány másodpercig még bámul maga elé, feldereng elõtte a tengerpart, ahol Tonyval összeveszett, a vívó verseny, amit végül Owen miatt vesztett el... Egy sóhaj kíséretében vissz@rángatja magát a jelenbe. Rossz neki emlékezni. És bevallani is rossz, hogy Ixon miatt lett fõleg olyan, amilyen. Mennyivel könnyebb lett volna, ha ott marad.*
- Nem vívtam rosszul. *pirul el. Igazság szerint nagyon is ügyes volt, de a nagy verseny után abbahagyta az egészet és most már csak önvédelembõl valamint edzés szintjén vív.
A pengetésre odakapja a tekintetét, de ennyibõl nem ismeri fel a dalt. A felismeréstõl tátva marad a szája és ijedtében felpattan a székbõl.*
- Te... ott voltál a szigeten? *hétrál pár lépést, de a falnak ütközik. A tudat, hogy alig pár száz méterre voltak egymástól, teljesen letaglózza.*
- X? Ez most komoly? Ennyire hülyének nézel?
*Összeköti az elhangzottakat a férfi ölében fekvõ gitárról és behunyja a szemeit.*
- Azt akarod mondani, hogy ott voltál a színpadon? *kérdezi szomorúan, és visszasomfordál, leül Ixon mellé a kanapéra.*

[Ixon Kienly]

*Rücksee hirtelen mozdulata kissé váratlanul éri, ezért rátenyerel a húrokra, és a hangszer felsír. Ennyibõl is megállapíthatja, hogy õ még egész jól reagálta le a hírt, hogy simán összefuthattak volna egy koncerten. Ahol a piának és a forró hangulatnak hála, gyakran összemelegednek a fiatalok. Különösen, ha már korábban is szikrázott közöttük a levegõ... Végigköveti szemével a nõt, majd arrébb húzódik, hogy elférjenek, de ugyanakkor el is terpeszkedik a kanapé sarkában. Karjait szétfekteti a háttámlán, és kedvetlenül biccent, mint aki lebukott, és be kell ismernie valamit*
- Ja. A nagyszínpadon. Az Aspatronnal. *tõmondatok és plafonbámulás.* - Reméltem, hogy legalább a neten nézed, és azt mondod majd: Hû, Ixon valóra váltotta az álmát, és rocksztár lett. Felhívom az ügynökét, hátha akar találkozni velem *utánoz egy nõi hangot, és a füléhez emeli kezét, mintha a holophoneján beszélne. Aztán Rückseere sandít, és folytatja ugyanazon a hangon* - ...vagy legalább ad egy autogrammot!

[Rücksee]

*Ha össze nem is melegedtek volna, lehet nekimegy Ixonnak. Talán a sors akarata, hogy elkerülték egymást.*
- Hihetetlen. *csóválja meg a fejét.* Mégis, mit gondoltál? Fogalmam sem volt ezekrõl a dolgokról.
Ügynök? Autogramm? Jézusom... *idegesen hátrasimítja a haját.* Csak azt ne mondd, hogy erre vártál. *Nem tud mit mondani, még mindig ott jár, hogy találkozhattak volna.*
- Egyébként pedig nem biztos, hogy olyan jó ötlet lett volna, ha összefutunk. *ezt talán már csak a dac mondatja vele. Indokolni nem tudja.*

[Ixon Kienly]

- Nem tudom, mit vártam *bukik ki belőle a keserűség. Pedig nem kéne. Azért volt egy-két csinosabb rajongó, akit sikerült megdöntenie. Bűntudat nélkül. És valójában ha át is futott néha az agyán, hogy Rücksee talán látja őt, vagy hallott róla, egy idő után már nem igazán jutott eszébe a lány. Leakasztja a nyakából a gitárt, majd feláll, és a falhoz sétál, hogy a helyére akassza. Mire volt jó ez az egész? Mióta a nő itt van, folyton a múlton rágódik. Nem kéne inkább a jelenben élnie? Mint akkor, amikor még együtt jártak suliba. Mindent elcseszett, de azért jól érezte magát. Voltak közös élményeik. Mikor meggyőződött róla, hogy a gitár a helyén van, és nem fog leesni, visszafordul Rückseehez*
- Az attól függ, hogy előtte tanultál meg verekedni, vagy utána... *mosolyodik el és széttárja karjait.* - Ó várj, emlékszem. Az orrba vágás már akkor is jól ment neked *tapogatja meg orrát, mintha még mindig érezné az ütés nyomát. Igaz is, még egy kissé lila az oldala*

[Rücksee]

*Maga elé meredve hallgat, beburkolózik a gondolataiba. Tényleg semmi értelme a múlton rágódni. Rücksee szemlélete sok mindenben gyökeresen megváltozott, és ezen nem változtathat a férfi megjelenése sem. Alapelve lett a "férfiban ne bízz meg". Szemével követ Ixont, tekintete megállapodik a felakasztott gitáron.*
- A Kaa - Zantip Fesztiválon már nem voltam egyesületis vívó, szóval le tudtalak volna kaszabolni *mosolyodik el.* Persze régi barátokat nem bántok - pengével legalábbis *teszi hozzá.*
- Bármikor orrba tudlak vágni, nem kell félni, még akkor is, ha álmomból keltenek fel.
*Nem bánja a tématerelést, egyelõre nem tud mit kezdeni a helyzettel.*

[Ixon Kienly]

-Nem, nem, kösz, egyelõre elég volt a lila foltokból. Én csak a lila löttyöket szeretem *emeli fel a kezét félig nevetve, félig komolyan. Aztán leengedi és beáll a csend. Egy darabig Rücksee szemeibe mélyed. Aztán emlékezteti magát: ezek a zöld szemek bármilyen gyönyörûek is, igencsak veszélyesek rá nézve. A múltat jelentik számára. Pedig Rücksee ugyanúgy el akarja azt felejteni, mint maga Ixon*
- Miért is lepõdtünk meg ennyire azon, hogy egyszer rég majdnem összefutottunk?*kérdezi kis idõ múlva komolyan. Ki akar zökkenni ebbõl a hangulatból, mégsem tud eltérni a témától* - Hiszen itt ülsz a kanapémon. Lehet, hogy az univerzum mégsem olyan nagy, mint hittük *teszi hozzá egy az univerzumnak szánt lefitymáló mosollyal, és elnyújtja mezítlábas lábait. Egy darabig figyeli saját lábujjait, aztán megpróbál véget vetni ennek az érzelgõs hangulatnak*
- Azt hiszem rám férne egy forró zuhany ~meg egy jó kefélés~. Nem csatlakozol? *fordítja fejét a nõ felé pimaszul*

[Rücksee]

- Te és a lila löttyöd *sóhajt lemondóan, mintha a kapitány egész életében nem ivott volna mást, csak ezt a citromkarikás italt. Õ is szívesebben beszélne másról, így megköszörüli a torkát, hátha addig eszébe jut valami.
A zuhanyzás ötletére lekicsinylõ mosolyt ereszt meg a férfi felé.*
- Kösz, de félek, eldugul a lefolyó attól a szõrtömegtõl ami lepotyog rólad. Maradok a kabinom fürdõjénél.
*hirtelen nem jutott eszébe jobb lekoppintó szöveg, hát a külsõjével kezdi piszkálni. Nem mintha baja lenne a férfias testszõrzettel, de elõbb lépne ki a légtérbe oxigénmaszk nélkül, minthogy megossza a fürdõkabinját Ixon Kienlyvel - meztelenül.* De ha zavarok, szívesen odébb állok. *már pattanna is fel, hacsak nem marasztalják itt.*

[Ixon Kienly]

*Persze meglepődött volna, ha Rücksee ilyen könnyen beadja a derekát. Sőt, egyenesen csalódott volna, így hát a megjegyzés csak egy olyan fintort csal arcára, ami szinte rögtön mosollyá szelídül. Eddig legalább három-nulla a nőnek, de azért eljön még a visszavágó ideje. Végigsimít borostás arcán, majd lassan maga is feltápászkodik egy nyújtózás kíséretében, hogy kikísérje Rückseet. Nem mintha el lehetne téveszteni az ajtót. De elő akarja készíteni a következő ziccert, bármikor is kerüljön sor rá.*
-Majd megborotválkozok, ha újra divatba jön a neoframmer. *utal a jövőre, ami remélhetőleg sosem jön el. Bár lehet, hogy a neoframmeresek sose adják fel.*
- Egyébként ha jól emlékszem, a kabinod vízellátása nem éppen tökéletes*kezdi a mesét, és elsétál saját kis elkülönített fürdőszobájáig, és nekidől a falnak.* - Majd szólok Marvonak, hogy nézzen rá... de addig ha bármikor egy jó fürdőre vágysz, az ajtóm nyitva áll előtted...*mondja jelentőségteljes pillantással, és lenyomja az ajtónyitó gombot a lapockájával, csak hogy Rücksee bepillantást nyerhessen Ixon önimádó szentélyébe. Tény, hogy a praktikusság érdekében a mérete nem túl kényelmes, de a berendezése annál csinosabb. Akármelyik nő megirigyelhetné. Szinte hihetetlen, hogy a borostás Ixon Kienly birtokolja. Tény, hogy az utóbbi időben kissé elhanyagolta magát.*