*Nagy szemeket mereszt Ixonra. Neki is feltűnt, hogy most nem baromkodik és az arca is komolynak tűnik. Beljebb megy vele, és keresztbe tett karokkal hallgatja, nézi a nagy bambi szemeket. Amiket Ixon úgy tud manipulálni egyes nőket. Szerencsére vannak immúnis alanyok is. Nagyot sóhajt a kérdésre.* Őszintén? Nem hiszem. Figyelj, 1 a 9 milliárdhoz az esélye kábé, hogy mi megint összefussunk. *Végez egy gyors kis fejszámolást.* De talán jobb is ez így. *A meghívásra még jobban elkerekedik a szeme.* Hogy... menjek... jöjjek veletek? *Hat éve nem volt állandó lakhelye, nemhogy hajó, amin lakhatna. Idegen. Ezt nem várta a kapitánytól. Előveszi kommunikátorát, és kihúz belőle egy holochipet.* Ezen van a számom, és minden más elérhetőségem. Tessék. *Adja oda neki. Áldogáll még az ajtóban nem akaródzik menni. Mi van vele?*
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -
*A hajó hátából jön elõre, de nem talál senkit a kapitányi fülkében. Ezek meg hova lettek? Hajaj, úgy tûnik mégis jól alakultak a dolgok. Na de ilyen gyorsan? Nem számított rá, pláne nem ilyen válságos helyzetben. Na de hát összemelegedniük azt nem is nagyon kellett... Indul visszafelé, és ráncok szaladnak a homlokára, amikor kinéz a nyitott rámpán. Látni nem lehet õt az odabent lévõ sötétség miatt, csak a hangját viszik a részecskék a fiatalok felé* -Ti meg mi a fenét csináltok odakint? *furcsa alakok mászkálnak a hajó körül, ezek meg leállnak romantikázni? Ixon meggárgyúlt. De ezt nem mondja ki hangosan. Csak döbbenten néz, bár ezt nem láthatják. Tényleg meglepõdött*
Az a szép a kopaszságban, hogy hallani a hópelyheket.
*Francba,francba,francba. Miért kellett ilyen baromságot mondania? Most Rücksee totál azt hiszi...nem, nem tudja mit hisz. Csak vigyorog hülyén. Mégis megadja a számát, az csak jelent valamit, nem? Azt legalábbis biztosan, hogy akarja még látni ebben az életben. Akkor meg miért ne jöhetne velük? Már éppen venné el a holochipet, de Marvo hangja visszahúzza a valóságba. Megfeszülnek az izmai. Tényleg nem normális. A holochipért nyúlt, de Rücksee egész keze kell neki. Berántja magával a Handre, és lenyomja az ajtócsukó gombot. Csak egy pillantást vet az épelméjűségét megkérdőjelező Marvora, aztán vissza Rückseere. A rámpa lassan húzódik vissza a helyére, és csak aztán kezd leereszkedni az ajtó. Csigalassúsággal. De a nőnek döntenie kell* -Mész, vagy maradsz? *teszi fel Ixon a kérdést újra. Ez most vészhelyzet. Semmi köze az érzelmekhez. Vagy talán egy ici-pici fotonnyi. *
"Welcome to a world where the air I breathe is mine
Nothing to overwhelm me and nothing to cloud my mind
Be anyone, do anything I'd ever want to try
Time doesn't exist here, I will never die"
*Fürkészve bámul Ixon szemeibe. Miért csinálja ezt? Mire jó ez neki? Akar valamit? Marvo hangjára ijedten kapja oda a fejét, ahol a férfit sejti.* Én...mi... *Ixonra néz, mintha most látná először. A csukódó rámpa, a fiúk, teljesen összezavarják, hagyja magát elrángatni.* Én.. *rámpa - Ixon. Rámpa - Ixon. Még ki tudna ugrani.* Maradok. *Fúj ki levegőt, nem is vette észre, hogy visszatartotta. Na bumm. Ennyit erről. Mit fog itt csinálni? Rejtély.*
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -
*Marvo aztán nem akarta összezavarni Rückseet, Ixon az, aki itt mindent összekavar. A punk szolidan a háttérbe vonul, azaz a pilótafülkébe lép, és elfordul. Nyomkod valamit a konzolokon, amíg ezt odakint lejátsszák. Neki nincs ellenvetése, hogy Rücksee velük maradjon. Meg Ixon általában úgyse kéri ki a véleményüket arról, kit hozhat a hajóra...*
Az a szép a kopaszságban, hogy hallani a hópelyheket.
*Ő is elfelejt egy kicsit levegőt venni, meg elengedni a nő kezét. Bár ha menne, természetesen nem tartaná itt erővel. De meglepetésére marad. Azaz... ezt akarta, úgyhogy most boldog.* -Tényleg? *csillannak fel szemei, nem vár választ. Az ajtó pont most kattan a helyére, majd hermetikusan lezárul, ezt szisszenés jelzi. Egy pillanatra sötétség borul rájuk, mígnem felkapcsol a halovány automatikus világítás* -Mint a régi szép időkben *elengedi végre, és előreengedi Rückseet a kapitányi fülkébe* -Előre is bocs, bármibe is kevertelek...*súgja a fülébe, mikor elhalad mellette, majd ő is követi társait. Most már nincs út kifelé. De mit lépnek a gárdisták? Ha egyáltalán tényleg rájuk vadásznak...*
"Welcome to a world where the air I breathe is mine
Nothing to overwhelm me and nothing to cloud my mind
Be anyone, do anything I'd ever want to try
Time doesn't exist here, I will never die"
*Szemével követi Marvot, aki láthatólag nem akar zavarni. Pedig nincs mit megzavarni!* Tényleg. Van más választásom? *Mosolyodik el viccesen.* Ha lenne, is maradnék most már. *Kidobja táskáját a folyosóra, most arra van a legkevésbé szüksége.* Naná, csak a régi szép időkben nem repkedtünk... *Csóválja meg a fejét. Ix bocsánatkérése meglepi, erre nem számított.* Nem, semmi baj. Én is belemásztam, nem csak te kevertél bele. *Eközben a gárdisták, mint egy csapat méhraj, fel - alá kezdenek rohangálni a kikötőben.*
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -
*Marvo az, aki elsõként felfigyel erre, és elnézõ mosoly terül szét az arcán, ahogy nézi a holoképernyõt, meg az ablakon át a kikötõt. Közben lekéri Marietól az ûrkikötõ holografikus térképét, hogy tudják hányan és hol lesnek rájuk* -Kapitány, úgy látom a kapuzárás pánikot idézett elõ a kis barátainknál *ahogy ezt mondja, vállra vetett puskával, hát... Sokaknak fenyegetõ lehet. Leginkább az odakint rohangálóknak, dehát õk nem láthatják.* -Üdv az Impossible Handen. Vonzzuk a bajt *biccent oda új társuknak, Rückseenek, jelezve, hogy neki kedvére van az új ututárs. Aztán Ixonhoz kezd beszélni* -Amikor kint voltam még nem tûntek ennyire... kezdõknek. Vajon mit akarnak tõlünk? *pillant Ixonra*
Az a szép a kopaszságban, hogy hallani a hópelyheket.
*Lenne még hozzáfűznivalója a régi szép időkhöz, de csak egy utolsó mosollyal válaszol a nőnek. Ha hív a kaland, menni kell. De itt most komoly probléma áll fent. Ixon tehát elkezd végre kapitányként viselkedni. Maga is meggyőződök róla, hogy a gárdisták készülődnek. Amatőrök. Még nem is indulnak. Ha eddig nem fogtak volna gyanút, ez a fejvesztettség a helyieknek is szemet szúr. Remélhetőleg rájuk ront pár részeg yppacion...* -Mennyi ideig tart Rane-nek beszerelni azt az alkatrészt? *teszi fel a legfontosabb kérdést. Mert a szerint kell időt nyerni, vagy elhúzni innen a sunyiba. Eszébe se jut, hogy megmagyarázza Rückseenek, kicsoda az a Rane. Majd úgyis megismerkednek.*
"Welcome to a world where the air I breathe is mine
Nothing to overwhelm me and nothing to cloud my mind
Be anyone, do anything I'd ever want to try
Time doesn't exist here, I will never die"
*Marvo mellé sétál, ő is szeretné szemügyre venni a gárdistákat. Megütközve látja a fejetlenségüket, értetlenül támaszkodik a műszerfalnak.* Mintha... elvesztették volna az eszüket. *Mered rájuk fejcsóválva. Mosolyogva biccent Marvonak.* Annyi baj legyen, majd megtanulok futni. *KAcsint rá, és Ixonhoz fordul. Valóban gőze nincs Raneről, de ez most a legkisebb probléma. Ki kéne találni valami mentőötletet, így inkább csendben marad.*
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -
*Néha csak elég feltenned egy kérdést, és az önmagától megválaszolja magát. Persze, általában szavakban. Hát... most ez tettekben nyilvánul meg, konkrétan úgy, hogy bevágódik valami. Vagy inkább valaki. A belépő talán csak akkor lenne látványosabb, ha Rane berúghatta volna az ajtót, de hát ugye mivel "sajnos" azok önnyílóak... maradunk a becsörtetésnél. Hát, a drága leányka nem mindennapi látvány jelenleg... oké, oké, amúgy se egy általános jelenség, de így... Eredetileg egy neonzöld combközépig érő gatyáját, egy fekete ujjatlan felsőt és fején egy elméletileg fehér kendőt viselt. Egykor. Mikor belép valami fekete trutyi borítja teste nagy részét, türkizkék szemei villámlanak a dühtől... bár egyelőre nem néz a többiek felé, csak morog.* - Az az átkozott seggfej! Még hogy remek árú, hát persze... nekem kellett berugdosni a holoketyerékkel, mert az a sz@rság... hú. Ha még egyszer összefutok vele, úgy megfejelem, hogy többet nem kel fel, basszus. *Még mindig lefoglalja a saját baja, ahogy rá pár számmal nagyobb topjával próbálja letörölni au arcáról a fekete szmötyit.* - Ó, basszus, csupa dzsuva vagyok, ez a sz@r csak úgy ontotta magából redvát, és... hey, ki ez a bige? *Na igen. Leesett. Kicsit meglepetten pislog a csajra aki épp Marvo mellett legyeskedik.* ~Heh, mi van már, Ixon házhoz hozza a nőit, aztán meg még furikázzuk is őket? Bakker. Hamarosan már űrtaxizni fogunk, banyek.~
Ha citromot kaptál az élettõl, kérj hozzá egy tequilát!
*Ha Ixon minden kérdése ily könnyedén megválaszolódna... még nagyobb lenne az egoja. És ezt senki sem akarja (rajta kívül talán.) Lassan veszi le a szemét a holokijelzőkről, de különben úgy megörül Rane-nek, mintha legalább egy hordó piát gurítgatna maga előtt. A lány állapotát és belépőjét látva még szélesebbre húzódik vigyora. Felpattan a székből, és a Rückseere vonatkozó kérdést egyelőre figyelmen kívül hagyva megragadja Rane vállát* -Kész vagy? Beszerelted? Indulhatunk? *mindezt egy másodpercbe sűrítve. Közben Marvo nyugtázva, hogy Rane valószínűleg elkészült, elbattyog a hajó végébe, hogy ellenőrizze az ágyúk állapotát* -Bige? *vonja össze a szemöldökét, miután választ kapott-vagy nem kapott-, mintha tényleg nem értené miről beszél Rane. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha megfeledkezett volna Rückseeről, holott az előbb még romantikus holofilmbe illően marasztalta... Pasik.* -Jaaa, hogy ő! *áll félre az útból, hogy bemutathassa egymásnak a két lányt* -Rücksee...Rane...Rane...Rücksee. Máris két közös dolog van bennetek! A nevetek kezdőbetűje, és az, hogy velem együtt hatalmas bajba kerülhettek, ha nem húzunk el innen! *tér vissza az aktualitáshoz...azzal le is csüccsen székébe, hagyja dumcsizni a csajokat. A magyarázat később is ráér*
"Welcome to a world where the air I breathe is mine
Nothing to overwhelm me and nothing to cloud my mind
Be anyone, do anything I'd ever want to try
Time doesn't exist here, I will never die"
*Nem tud mit csinálni, így ismerkedik a fedélzettel, nem ártana ugyanis, ha néhány napon belül megtanulna itt tájékozódni. Rene belépőjét érdeklődő szemlélőként kíséri végig: végigmustrálja a lányt az olajos orra hegyétől a neonzöld nadrágjáig, és igencsak szimpatikusnak találja a lazaságát. Azt, hogy lebigézik, már kevésbé.* Kisanyám, nem bigéznél le, ha láttál volna már szakadt luvnyát az űrkikötőkben. *Intézi Ranehez szavait minden rosszindulat nélkül. Szimpatikus kiscsaj.* ~Az lenne a legjobb, ha minél hamarabb elindulhatnánk. Bár ahogy elnézem a kiscsajt, már beszerelte.~ Hello. *Nyújt kezet Ranenek. Ha tudná, hogy Rücksee komolyabb, mint amilyennek ő gondolja... ó de jó lesz Ixont szekálni, ha elmúlt a gárdista veszély.*
"Az ûrben a csillagok nincsenek közelebb..."
When you gave me our last hug, it was an 'I never wanna let you go' kind of hugs.
- Death is so terribly final, while life is full of possibilities. -
*Rég nem örült neki így senki. Sőt. Elgondolkodtató, hogy valaha örült -e neki valaki ennyire... ha igen, akkor ciki, nem ciki, de nem emlékszik rá. Öreg hiba, biztos, de ismerjük Rane-t. Lesz@rja.* - Nyugi már, vegyél levegőt is, ha elvisz itt a szívroham akkor ki a franccal fogok inni menni? *Ja. Ez a lényeg. Nem lesz kivel piálni. De rossz.* - Amúgy megvan, ja. Csak harcolnom kellett a tetves alkatrésszel, mert az a seggfej... na mindegy, a lényeg az, hogy húzzunk már el innen... *Hú, és Ixi-boynak leesett végül a tantusz, hogy Rane kit értett bige alatt! Wow.* - Óh, ha ugyan arra gondolunk, akkor már láttam belőlük eleget... *Fintor fut végig az arcán. Ő azokat nem bigének hívja. Őket olyan szóval szokott illetni, ami bizony... nyomdafestéket nem tűr.* - Hájhó. *Fogadja el a nő kezét. Szimpatikusnak tűnik... meg ahogy leveszi így első blikkre, Anyuci és Újcsaj nem újdonsült ismerősök egymásnak. Pontosabban nem egy egyéjszakás bige. Rane meg nem tud több éjszakás bigéről. Vagy ha van, akkor Ixi jól leplezi. Cöhhh.*
Ha citromot kaptál az élettõl, kérj hozzá egy tequilát!
*Még mit se sejt, de a háta mögött máris tudatalatti cinkos összekacsintások zajlanak. Kellett neki két nő is a fedélzetre? Azaz három, Marieval együtt. Pedig néha még a komputer is túl sok, ha épp fecseghetnékje van.* -Majd később részletezheted nagy harcodat az alkatrésszel *szakítja mégis meg a lányok párbeszédét* -Most azonban dolog van! Felszálláshoz készülj! *Utasítja Rane-t. Amikor felveszi a kapitány szerepet, még a szokottnál is bunkóbb tud lenni. Elhiteti magával, hogy tud fegyelmet tartani a hajón. Mintha annyira nagy fegyelmet kéne vágni a két fős legénységben... Azaz most már három, de Rückseet egyelőre nem tudja hova tenni. Szó szerint se, mivel csak három szék van a pilótafülkében, az utastér meg hátul. Igaz, most Marvo nincs itt. Ixon közben szorgosan nyomkodja a gombokat, figyeli a kijelzőt, vagy Marie-nak ad parancsokat.* -Bármit is akarnak tőlünk a gárdik, nem lesz idejük rá! *Ix olyan eltökélt és magabiztos fejet vág, amint megragadja a kormányt, hogy nem lehet kételkedni sikerében. Esetleg csak a "gárdik" szó lehet fura a kis borostás egoanyuci szájából* -Hogy áll az energia? *fordul Rane-hez*
"Welcome to a world where the air I breathe is mine
Nothing to overwhelm me and nothing to cloud my mind
Be anyone, do anything I'd ever want to try
Time doesn't exist here, I will never die"