Az Impossible Hand

[Rücksee]

- Ezt örömmel hallom. *vigyorog továbbra is. Tetszik neki a lány életvitele, a spontaneitása, a szabadságvágya. A figyelmeztetésre csak legyint egyet.*
- Áh, tudja, hogy addig élt. *von válla, de azért körbe néz a biztonság kedvéért.*
- Mi ez a citromsárga gomb? *veszi szemügyre a mûszerfalat. Nem kéne semmit összenyomkodni. De olyan izgi.*

[Rücksee]

//fagy//

[Ixon Kienly]

*A Handre homály borul, mint minden alkalommal, mikor a hiperûrben száguldanak. A hajónak szüksége van minden energiára, a világítás pedig amúgy is vacakol, a folyosói lámpák éppen csak pislákolnak. Kabinja sötétjében ücsörög, dizájnos, forgós foteljában. Élvezi a hûvös nyugalmat, az ûr csendjét, és a kezében tartott ital által hagyott égetõ érzést a torkában. Valami mást is érez, csak nem akar tudomást venni róla. Eluralkodik rajta az emlékezés, a régi szép idõk járnak a fejében, és próbálja megfejteni, miért ilyen keserédes a múlt.*
- Ne bámulj rám *mondja a sötét falnak. A részeg Ixontól már az sem meglepõ, ha a fallal beszélget, csak hogy Ixon nem részeg, legalábbis nem az italtól, és nem is a falhoz beszél. Még képletesen sem.*
- Ha így nézel rám, mindig elgyengülök *vallja be, és egy félrehúzott mosollyal félreteszi a piát, feláll, és mezítláb a falhoz sétál, hogy leemelje a felakasztott hangszert: Egy Zajgyár 5000-es ultragitárt. Óvatosan bánik vele, mint valami törékeny nõvel, mielõtt a magáévá tenné. Igazából mintha õ maga is félne tõle, finoman huppan vissza a fotelbe, és az ölébe veszi.*
- Mióta is...? Ó persze... *elbeszélget magával, mintha nem tudná, mióta nem játszott ezen a hangszeren. De mint oly sokszor, most is elfogja a kísértés, hogy kipróbálja, egyáltalán tudna-e még játszani rajta. Ujjai gyengéden simítanak végig a fehér hangszer dizájnos ívein, de kerülik a húrokat.*
- De most csak te és én vagyunk... *suttogja a gitárnak, és apró hangot csal ki belõle. Csak szép lassan halad elõre. Mintha egy nõrõl szedné le a ruhákat. Elnyújtva még izgatóbb a dolog.*

[Rücksee]

A tüskéshátú lány sötét kabinjába visszahúzódva ücsörög a földön. Körülötte különbözõ üvegcsék vannak kirakva, folyadékokkal, porokkal és egyéb meghatározhatatlan állagú anyagokkal. Mintha kikeverne valamit épp. Digitális zúzófiolája a tartóban, amit csak egy zöld neonfény világít meg, nyelve hegyét kidugva koncentrál feladatára. Haját is felkötötte, mert ha egy hajszál is belekerül a készítménybe, tudja jól, megváltoztathatja a folyadék hatását.
- Gyerünk már... *motyogja. Próbál olajat cseppenteni bele, de csak nem akar kijönni az üvegbõl.* - Kérlek, csak egy csepp. Kérlek kérlek...
*Addig rimánkodik, míg az adagoló végén kibuggyan egy csepp és beleesik a folyadékba. A keverék felizzik, majd füstölög kicsit és újra kisimul a felszíne. A nõ rátekeri a zúzófiola tetejére a kupakot, és bekapcsolja.*
- Ennek úgyis kell vagy egy óra. *Megropogtatja hátát - nem túl kényelmes a földön ülve görnyedni órák hosszat. Megigazítja haját, és szemrevételezi készleteit. Fogyóban van.*
~Beszélnem kell Ixonnal. Fogyóban van a készletem.~
*Leporolja nadrágját, belebújik csizmájába és kilép a kabinból. A folyosó csendes és kihalt, így õ is próbál nesztelenül mozogni, hátha Rane vagy Marvo alszik.
Mikor odaér Ix ajtaja elé, határozottan bekopog és válaszra vár.*

[Ixon Kienly]

*Most egy darabig csak tartja az ölében. Flörtöl vele. Állítgatja a különbözõ gombokat és kapcsolókat. Szereti elbirizgálni az idõt, ha valami tökéletesre, vagy szentimentálisra készül. A húrok olyan finoman pendülnek ujja alatt, hogy szinte nem is hallatszik, miféle hangokat csikart ki belõlük*
- Melyik is volt az a dal? *tûnõdik a plafont bámulva jó ideig. A fotel karfájának dönti a gitárt, és széttárja karjait. Már hallja a képzeletbeli hangokat, és a kísértés egyre nagyobb. Nem bír vele. Hirtelen megragadja a hangszert, ujjai a húrokba tépnek, hogy felidézzék élete utolsó koncertjének fergeteges pillanatait. Az utolsó gitárszólót, melyet lehetõsége volt eljátszani, mielõtt... az emlékezés folyamatát és a feljajduló gitárt azonban valamiféle kopogás torzítja teljes káoszba. Ixon visszacsöppen kabinja sötétjébe, húrokról lecsúszó ujjai pedig olyan hangot csalnak elõ kedvenc hangszerébõl, mintha legalábbis most törne kettõbe az egész szerkezet. Kirázza a hideg, és fogai összekoccannak.*
- Nem vagyunk itt! * morogja. Átsuhan agyán a gondolat, hogy elhajítja a gitárt, mintha sose vette volna a kezébe, de nem bocsátaná meg magának, ha kárt tenne benne. Lassan pördítve a fotelt, hátat fordít az ajtónak. Semmi kedve hozzá, hogy Rane megint kiröhögje, vagy Marvo filozofálni kezdjen a múltról, amit el kell felejteni*

[Rücksee]

*Türelmetlenül toporog Ixon ajtaja elõtt. Mintha zenét hallana, így fülelni kezd - néhány pengetés morgás. Nincs egyedül? Lehet, hogy Rane vagy Marvo van bent?
Épp fordulna sarkon, mikor a morcos kapitány kiszól: Nem vagyunk itt. A nõ tétovázik, visszalép, megint elindul. Egyedül van, esetleg társasággal? Zavartan vakargatja feje búbját, majd vállat von.*
- Csak én voltam az, Tüske... nem akartalak zavarni, de kérlek, ha van egy kis szabad idõd, gyere át.
*Visszaindul a kabin felé.*

[Ixon Kienly]

*Talán nem véletlen, hogy éppen most kezdett el rágódni a múlton, amikor a múltja egy darabkája éppen szabadlábon kószál a Handen. Mielõtt azonban átgondolná ezeket a komoly összefüggéseket, a hang (vagy inkább igencsak laza és titokzatos gazdája) vissz@rángatja a jelenbe. *
- Mondom nem vagyunk...! *elhallgat. Tüske. Azt mondta, Tüske. Egy pillanat alatt visszapördíti a széket az ajtó felé, majd gitárostul felpattan, és hallgatózni kezd, hogy vajon odébb állt-e a nõ*
- Várj csak! Várj egy kicsit! *kiáltja és sietve kellõen rocksztárosra rázza kócos tincseit, a gitár pántját pedig átveti a vállán. De mindez csak egy másodpercet vesz igénybe, és már rá is tenyerel az ajtónyitó gombra. Ott áll felséges mivoltában, laza, kitûrõdött, szétnyílt fehér ingben, mezítláb, egy gitárral a nyakában... Mintha most mászott volna le egy tinédzserlány kiposzterelt faláról*
- Tüske... *ízlelgeti a nevet. Valójában most túl érzelmes hangulatban van ahhoz, hogy kellõen meg tudja játszani magát. A mosoly is gyengére sikerül.* - Mi a szitu? Úgy értem... szükséged van valamire? *kérdezi. Inkább õ néz ki úgy, mint akinek szüksége van valamire. Társaságra, de sürgõsen. De nem mondaná a világért sem*

[Rücksee]

*Nem gondolja, hogy ezek után bárki is válaszra méltatná õt, így komótosra véve a figurát halad a kanyargós folyosón.*
- Hallottam! *kiált kissé ingerülten vissza, mikor Ixon elismétli a "nem vagyunk" szöveget. Hát ennyire feleslegessé vált volna a jelenléte? Meg is szaporázná lépteit, mikor hallja a férfi ajtajának nyitódását. Meglepetten nézi a kapitányt.*
- Kissé mintha lengén öltöztél volna. *jegyzi meg póker arccal. Róla ez nem mondható el, mert egy szürke nadrágot visel egy ujjatlan fehér pólóval. Az alkímia megköveteli ezt, még véletlenül sem érhet hozzá ruhaanyag a vegyületekhez - a gumikesztyûrõl nem is beszélve. Csak most veszi észre, hogy a lila kézvédõje még mindig rajta van. Gyorsan leveszi és zsebre dugja, de még így is kilóg a fele.*
- Beszélni szerettem volna veled, fogyóban a készletem. *nem fejti ki, mit is jelent a "készlet", számára ez evidens. Az meg sem fordul a fejében, hogy másnak fogalma sem lehet ezekrõl a dolgokról.
Ám a feje búbján lévõ átlátszó védõszemüveg talán segíthet kitalálni Ixnek, mirõl is beszélhet Rücksee.*

[Ixon Kienly]

*Akaratlanul is végignéz a nõn, vagyis ha nem akarna, most akkor is megtenné. Az már sajnos világos, hogy Rücksee nem azért kereste fel õt, hogy italozgassanak egy jót, esetleg hogy bevallja iránta érzett olthatatlan szerelmét, de legalábbis olthatatlan vágyát egy gyors menetre a kanapén.*
- Készletek? *emeli fel egyik szemöldökét, és elgondolkozva az ajtókeretnek támasztja hátát. *
- Csak azzal szolgálhatok, ami a hûtõben van...Már ha van ott még valami. Tudod, Rane és Marvo is elég nagy étvágyúak, és néha én is megengedek magamnak egy-egy kiadósabb vacsorát *paskolja meg kockásnak gondolt hasát* - Dr. HWM szerint néha meg kell jutalmazni a testet...
*Egy rövid vigyor után elhallgat, és ráébred, hogy még mindig rossz felé tapogatózik. A kép lassan összeáll a védõkesztyût meg a szemüveget látva. Bár egy pillanatra elgondolkozik azon is, hogy õ is hasonló szerelést szokott ölteni, ha kedve támad egy kis száguldásra az alsó raktérben nyugvó retro ZAXok valamelyikével.*
- Amennyiben a hókuszpókuszotok alapanyagairól van szó, a legjobb, ha Marvohoz fordulsz *hadarja el*

[Rücksee]

*Gyanakodva nézi Ixont, még mindig nem érti, mi történhetett vele. Természetesen esze ágában sincs szerelmet vallani a kapitánynak, sõt, a lepedõakrobatika is hidegen hagyja - szegény Ix.*
- Ha éhes lennék, azt megoldanám. *fûzi hozzá röviden.* Nem hókuspókuszanyag! *vonja össze szemöldökét.*
- Ha valaki megsérül a hajón *tesz egy lépést Ixon felé* esetleg beteg lesz *tovább megy a férfi felé* vagy netán a halál megjátszása helyett *mellbe böki Ixont* tényleg súlyos sebet kap, akkor nagyon is jól fog jönni az Alkímia a hajón!
*Miután elhadarja ezt egy szuszra, sóhajt egy nagyot és leveszi a védõszemüveget.* Szóval, ezek nekem fontos dolgok. *von vállat.*

[Ixon Kienly]

*Kissé összerándul, mikor megbökik, már koránt sem olyan kemények az izmai, mint fénykorában. Az utóbbi idõ megpróbáltatásai nyomot hagytak testén és elméjében egyaránt... Végig beszívva tartja a levegõt, majd kiengedi.*
- Ja, ja. Alkímia *ismétli, de neki egyhülyeség. Bárminek nevezzék is, ugyanúgy nem érti. Ahhoz meg mindig is túl tapló volt, hogy törõdjön a másoknak fontos dolgokkal* - De azt hiszem, ezt a témát tényleg Marvoval kéne kitárgyald *von vállat, majd lehajtja a fejét, és megfeledkezve saját magáról, enged a késztetésnek, hogy megpendítsen néhány húrt a nyakában lógó gitáron*

[Rücksee]

*Ingerülten keresztbe teszi kezeit, és már épp fordulna sarkon, mikor Ix pengetni kezd és elpárolog a haragja. A kíváncsiság felülkerekedik rajta, és érdeklõdve félre fordítja kicsit a fejét.*
- Mióta tudsz te gitározni? *érdeklõdik teljesen más hangnemben.
Mikor fiatal volt, szeretett volna zenélni, de sosem volt muzikális. Panamra költözésük elsõ hónapján elvitte az anyja egy zeneiskolába, de az oktató gyorsabban penderítette ki az óráról, mint amennyi idõ alatt odaértek. Így csak megbabonázva bámulja a hangszert.*

[Ixon Kienly]

*Észre se veszi, hogy sikerült megbántania a nõt, mivel úgyis arra számított, hogy ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, és Marvohoz fordul a varázsszerekért... A gitár hangja azonban felébreszti egy kicsit. Hátrébb húzódik, és magához szorítja, mintha féltené. Ez az egyetlen dolog rajta, ahol nem örülne most egy tapizásnak*
- Nem tudok! Azaz... már nem játszok rajta. *lágyítja el hangját, és nem néz a nõ szemébe. Nem akarja, hogy bárki is gitározni lássa. Még Rücksee sem láthatja...vagy mégis? Habozik egy pillanatig, mert a nõ láthatóan rámoccant a hangszerre*
- Nem tudtam, hogy a zenészekre buksz * jelenik meg arcán egy pajkos mosoly. Most már sokkal inkább emlékeztet magára.*
- Különben meg mi az, hogy mióta játszom rajta? Lehetséges... létezik, hogy te nem hallottál az Aspatron Haragjáról??? *kérdezi visszafogva elképedését, mert lehet, hogy csak félreértette. Hogyan is ne hallott volna a híres-neves bandáról, mely annak idején koncertezés közepette végigrabolta a fél galaxist. Igaz, azóta valami más a nevük...de erre nem akar emlékezni*

[Rücksee]

*Mintha egy maciját dédelgetõ négyévest látna. Kissé felvonja a szemöldökét, de látva a férfi védõ mozdulatait nem nyúlkál a gitárhoz.
A megjegyzésre vállat von.*
- Nem a szakmája válogatja, a személyisége most már jobban elõtérbe kerül, mint anno.
Aspatron Haragja? Hogyne hallottam volna. A Kaaa - Zantip Fesztiválon is felléptek. El akartunk rá menni, csak kissé... hmm. Nem voltunk a legjózanabb állapotban, azt kell mondjam. Ez jóval a lelépésed után történt. *Teszi hozzá magyarázatképp.
A régi idõkön elmerengve eszébe jut jó néhány dolog, de ezeket háttérbe szorítva megindul Ixon kabinja felé.* Játszol nekem valamit?
*Azzal választ sem várva lehuppan a férfi forgó foteljébe, ahol még az elõtt ült, hogy Rücksee kihívta volna.*

[Ixon Kienly]

*Kinyílnak a szemei és ismét a nõre mered. A Kaa-Zantip fesztivál. Élete egyik legdurvább bulija. A legsikeresebb koncertjük, amire Rücksee majdnem eljött... Ez így most sok. Nincs ereje még arra is, hogy kitessékelje Rückseet, és elküldje Marvohoz vuduzni, vagy mi az, amit csinálnak. Hagyja, hogy beslisszoljon, és a fejét rázva követi. Lenyomja az ajtózáró gombot, mert ha esetleg mégis arra kerülne a sor, hogy játszani fog, nem szeretné, ha mások is hallanák. Aztán a fal mellett Rücksee közelébe oldalaz*
- Ott voltál a fesztiválon, és nem láttad az Aspatront? *kérdezi még egyszer a megerõsítés kedvéért. Még ha millióan, sõt milliárdnyian is voltak azon a fesztiválon... Mi lett volna, ha összefutnak? Ezt nem tudja feldolgozni. Ellöki magát a faltól, és lezuttyan a kanapéra.* - Pedig bejött volna neked a gitárosuk. Remek formában volt akkoriban. Biztosan szívesen játszott volna neked bármit a holdfényben, miközben a szemedbe bámul, és leénekli rólad a bugyidat... *ez némi önirónia. Csakhogy nem sokat változott azóta. Igaz mostanában kevésbé romantikus módon szokta rávenni a nõket egy-egy egyéjszakás kalandra.*